"A szálló port kémiai összetételtől függetlenül, csupán fizikai alapon, a részecskék átmérője szerint csoportosítják. A 100 µm-nél kisebb szemcsék már belélegezhetőek (inhalábilisak), de ezek nagy része az orrban és a szájban, legkésőbb a gégefőnél elakad, nem jut mélyebbre a légutakban. A 10 mikronnál kisebbek már túljutnak a garaton (thorakális frakció). A 4 mikron alattiak bejutnak a tüdőbe (respirábilis frakció). A 2,5 µm-nél kisebbek pedig már egyáltalán nem, vagy nehezen ürülnek ki a tüdőből (akkumuláció). Egészségügyi szempontból a 10 illetve a 2,5 mikronos határnak van jelentősége. Ezekre a PM10 és a PM2,5 jelölést használjuk."
(Forrás: Wikipedia)

A belélegzett por minden esetben szilikózis veszélyt jelent, tüdő és légúti megbetegedéseket okozhat.
Azonban itt is van egy nagyobb gond is. Igaz, hogy maga a bauxit őrlése mintegy fél milliméter nagyságig történik, de ezek a szemcsék is jellemzően szétesnek a nátronlúgos feltárás ("főzés") során. Miután a bauxit egy agyagásvány (azaz 20 µm (mikrométer) alatti szemcsékből álló ásvány), sőt azok közt is a finomabb szemcseméretűek közé tartozik, ezért a kolontári szálló por jellemzően 5 µm alatti, nagyon sok PM 2,5 frakcióval. Az újabb kutatások (USA és Ausztrália) kimutatták, hogy az ilyen finom por nemcsak a szilikózis és más hasonló betegségekért felelős, de mivel az érfalak károsítását is okozza, jelentős mértékben felelősek a szív- és érrendszeri betegségekért is! Így pl. az infarktusok, agyvérzések stb. egyik okozója. (Nem nagyon szokás ezt propagálni, mert a viseletes dízelmotorok, pl. a BKV buszai... is jelentős mértékű PM 2,5 koromemissziót okoznak... amit hazánkban megfelelően mégcsak kimérni sem tudunk megfelelő rendszerességgel.)

Összetettebb probléma a szürkesalak, (szénerőművi égetési salak, hamu, filterpernye) szürkeiszap okozta gond. A szürkeiszap az ajkai (régebben szenet égető erőmű) égésmaradványainak vizes zagyként a tározóba továbbított része. (A mostani fatüzeléstől tekintsünk el!)
A filterpernye rész itt is már a szemcseméreténél fogva is veszélyes. De itt jóval többről is szó van. A hajdani ajkai szénbánya szenének égetése után visszamaradt salakjának jellemző kémiai összetétele ("hivatalosan") súlyszázalékban:

Nos, ennél az egy százaléknál vannak a mi gondjaink, mert ebben helyezkednek el az egészségkárosító anyagok. Ugyanis itt vannak azok a kimérten jelenlévő nehézfémek, amiknek az egészségügyi károsító hatása nem egész %-ban, hanem ezred %-ban mérhető még külön külön is, együttes hatásuk pedig sokkal fokozottabb veszélyt jelent!

Ennek egyik legeklatánsabb példája, hogy már régóta tudjuk, hogy milyen erős mértékben sugárzó az ajkai bánya szenének a salakmaradványa (amiből a tározók falai 6-tól 10-ig és 10/a épültek. Az 1-től 5-ig tározók kimondottan ezen salak tározói, minden vízszigetelés nélkül). Kimérték többen is, hogy a sugárzás mértéke ugyan jelentősen alatta marad a megengedett sugár egészségügyi értéknek, de igen magas (a normál háttérsugárzáshoz képest) és jellemzően a salak urán(-oxid) tartalmára vezethető vissza. De arra nem figyeltek kellő körültekintéssel (mivel akkor még nem ismerték a szegényített urán lövedékek hatását, az öböl szindrómát), hogy a nem sugárzó urán is milyen veszélyes nehézfém anyag, egészségügyileg.
Ez még most is kutatás tárgya, de úgy néz ki, hogy 0,0002 - 0,0030 % (!) fölött az oldott vagy belélegzett formájában erős egészségügyi károsodást okoz.
Azt is tudjuk, hogy az erőművi salakban kimért radioaktív urán uránérc mállásából került oda. Az uránércnek csak urántartalmának csak 0,7 - 0,8 %-a radioaktív, a többi 99 %-nál is több urán nem! (Ezért olyan nagy az urándúsítási technológia jelentősége, ld. Irán) Tehát, ha valahol számottevő radioaktív urán van, márpedig a szürkeiszapban, illetve a gát anyagát képező erőművi salakban van!, ott százszor több, nem radioaktív, de éppolyan mérgező urán (-vegyület) is van. És ez még csak az urán, a többi nehézfémet meg sem említjük itt.

A szürkesalak porát is viszi a szél, részben a tározók tetejéről, másrészt az alig rekultivált gátfalak porlásából kerül a levegőbe. Bizony a szürkeiszap és a vázolt erőművi salak is a "nem veszélyes" kategóriába van sorolva, ezért a szürkeiszap tározó kazettáknak semmi alsó szigetelése, résfala, vagy más védelme nincs, ezért az eső a salakhányókon átszivárogva oldja a mérgező nehézfémeket és a szennyezett csurgalékvíz szabadon juthat ivóvízbe, vagy kerülhet át a kultúrnövényekbe, kerti zöldségekbe, a térségi értékes karsztvíz készletbe is!

Ezért pusztán az urántartalom miatt is, a térségben kialakulhatnak az Öböl-, ill. a Koszovó szindrómára utaló megbetegedések. Ezekről a megbetegedésekről újabban a rákkeltő hatást is feltételezik, és a sajtó elsősorban ezt exponálja ki, de sokkal jellemzőbbek a vese megbetegedései, úgy is mint sejtkárosodás és vesecsatorna károsodás. Jellemző még a krónikus fáradtság, bél- és izombántalmak, bőrbetegségek is. Nem azoknál, akik ilyen lőszerrel szétlőtt harckocsit megnéztek, hanem csak átvonultak olyan területen, ahol megelőzően volt ilyen csapás és csak a szél fújta a térségre a port, a katonáknál, a többi katonához képest, az alábbi többletgyakoriságokkal állapítottak meg jellemző betegségeket:

Ezért érdemes lenne ilyen szempontból is megvizsgálni az Ajka Kolontár térség lakóit! Szükséges egy jól képzett személyzetű és jól felszerelt egészségügyi központ létesítése, szűrési, gyógyítási és kutatási céllal egyaránt!
Miből gondoljuk, hogy kell lenni ilyen jellegű kiporzásnak?

Nézzük csak meg az Ozone Network 55 perces filmjét "Ozone Network" 2 éve történt a 37, de különösen a 40. perctől a 42.-ig.
Látható, hogy a GreenPeace által is elismert, akkreditált "Bálint Analitika Laboratórium" értetlenül áll a virágos mező növényeiről lemosott por kérdése előtt, és nem érti, hogy hogyan kerültek oda a nikkel, arzén és cink nehézfémek - hiszen azok a vörösiszapból, illetve a vörösiszap szálló porából nem származhatnak - Sajnos, mi tudjuk. Nemcsak a vörösiszapnak van ott a szálló pora, hanem kimérték a szürkeiszap és a porló, erodálódó gáttest szálló porát is.
Ugyanis az erőművi salakot lakossági építkezéseknél is használták, és az urán bomlása során, ill. azzal egyidejűleg várható volt, hogy radongáz (egyfajta radioaktív nemesgáz) is felszabadul, és ez a rákkeltő gázként ismert anyag a lakótérbe kerül. Ezért mérésekkel igazolták, hogy Ajkán mennyivel "kevesebb" a rákos beteg, mint máshol az országban.

Ezzel együtt viszont néhány fémre is kémiai analízist készítettek a környék talajmintáiból. Valószínű, hogy a magas alumínium értékek a vörösiszap kiporlásból adódnak, mert a bauxitőrlés nedves lúgos közegben történik, zárt rendszerben.
Az extrém magas ólom értékeknél tudnunk kell, hogy az urán radioaktív bomlási sor vége az ólom, aminek fel kellett dúsulni az elmúlt évmilliók során. Az ólom, meg a többi nehézfém kiülepedése leginkább a szürkeiszap (salak) kiporlásra vezethető vissza (ha az erőmű füstgáz tisztítói egyáltalán rendesen működtek).